Múlt heti blogunkban egy olyan fiatal lány történetét mutattuk be, aki már a középiskola kiválasztásánál a gazdasági irányt választotta, és így lett egy vállalkozás pénzügyi-, számviteli ügyeinek az intézője.
Ezúttal egy fiatalember történetét szeretnénk megmutatni, aki szintén jó érzékkel számolt már az általános iskolában, de néhány évvel ezelőttig – 23 éves koráig – nem gondolta volna, hogy ebbe az irányba fogja sodorni a véletlenek sorozata. Vagy talán maga az élet…

Gábor, a pincér-villanyszerelő-informatikus

Gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal a kezemben 18 évesen kezdtem a felnőtt életemet. Eredetileg szóba került ugyan az egyetem, mint alternatíva, de mivel konkrét elképzelésem még nem volt, ezért inkább úgy döntöttem, hogy először dolgozni fogok néhány évet, aztán majd meglátom, hogy hogyan tovább. Az első 3 év igazán változatos volt. Voltam balatoni szórakozóhelyen pincér és bolti eladó egy barkács áruházban néhány hónapig, aztán egy villanyszerelő cégnél segédmunkás majdnem fél évig. Ezalatt egy pár hétre Németországba is kivittek, mert elnyert a cég egy kisebb projektet Karlsruhe-ben. Ezek a próbálkozások bár kalandosak voltak, és jól is kerestem közben, egy dolgot erősítettek meg bennem: nem ilyen típusú munkát szeretnék hosszú távon végezni. Egy komoly beszélgetés után a szüleimmel úgy döntöttem, hogy ha nem is egyetemen, de valamilyen képzés formájában szeretnék tovább tanulni. Mivel a matematika és az informatika is jól ment a gimnáziumban – ráadásul szerettem is ezekkel foglalkozni a szabadidőmben –, ezért mondhatni egyenes út vezetett egy „rendszergazda” tanfolyamra, melyet sikeresen el is végeztem.

Az első komoly munkahely

Már a vizsgákra való felkészülés közben elkezdtem nézegetni az álláslehetőségeket. Mivel Budapesten valóban rengeteg meghirdetett állás van – illetve volt már akkoriban is –, ezért az egyetlen nehézséget az okozta, hogy megtaláljam a számomra legkedvezőbbet. Egy lapkiadó cég nyújtotta lehetőséget választottam, nem utolsó sorban azért, mert így nem kell sokat utaznom reggel és este, valamint a megajánlott bér is megfelelt számomra. Az már csak menet közben derült ki, hogy több szempontból is szerencsés döntést hoztam, mert a munkahelyi környezet és a kollégák is nagyon barátságosak. Ennek a fontosságát a korábbi munkahelyeken megtapasztaltam.
Rövid időn belül beilleszkedtem, és mivel a napi teendőim nem töltötték ki a 8 órás munkaidőmet, ezért gyakran figyeltem, hogy a többiek mivel foglalatoskodnak. Erre azért is szükség volt, mert sok esetben nem volt elég az informatikai tudás egy-egy probléma megoldásához, hanem a folyamat szakmai részét is valamennyire meg kellett értenem, hogy segíteni tudjak. Így szép lassan belecsöppentem olyan helyzetekbe, amikor számlázási- vagy éppen partnernyilvántartási program működésének a csínját-bínját kellett megértenem. Nem is igazán jó szó a „kellett”, mert kifejezetten szívesen foglalkoztam ilyen feladatokkal. Egyrészt így segítettem azoknak a munkatársaimnak, akik korábban nekem segítettek a beilleszkedésben, másrészt menet közben megszerettem magát a tanulást. Az új dolgok, feladatok, munkafolyamatok megismerése napi rutinná vált, és felismertem annak az előnyét, ha valamit több oldalról is megértek. A legtöbb esetben könnyebb volt megoldást találni, ha értettem a „mit” és „miért” részét is, és nem csak a „hogyant”.

Ahogy teltek a hónapok, úgy lettem egyre gyakorlottabb a többiek feladatainak a segítésében. Sőt, a legtöbb munkafolyamatot már akár egyedül is el tudtam volna végezni. Ezt ismerhette fel a közvetlen főnököm is, mert elkezdett afelé terelgetni, hogy végezzem el én is a számviteli- és pénzügyi ügyintéző tanfolyamot, hiszen már a legtöbb dolgot úgyis tudom, ami ehhez szükséges. Rövid gondolkodás után igent mondtam, és egy újabb OKJ-s képzés keretében 1 év alatt el is végeztem a tanfolyamot. Természetesen közben dolgoztam, hiszen a tanfolyam jelentős részét távoktatásban lehetett elvégezni, amikor meg szükséges volt a személyes jelenlét, akkor elengedtek a munkahelyemről.

Ennyi nem elég…

Az azóta eltelt időben a szokásos feladataimon kívül már az új képesítésemhez kapcsolódó feladatokat is rendszeresen rám bíznak, főleg olyankor, amikor valaki szabadságra megy, vagy éppen beteget jelent. Tulajdonképpen egy olyan „mindenes” szerepkörbe kerültem, aki – kis túlzással… –, az irodában szinte minden poszton bevethető és ennek köszönhetően megerősödött a pozícióm a csapatban. Ennek a változásnak a hatására úgy döntöttem, hogy tovább folytatom a munka melletti tanulást, még akár olyan áron is, ha a szabadidőmből kell feláldoznom heti 2-3 délutánt, vagy estét. Szerencsére sok olyan tanfolyamot lehet találni akár az informatika, akár a pénzügy területén, ahol az időbeosztás szervezésével gondolnak a hozzám hasonló cipőben járókra is. A konkrét döntés még nem született meg, de felmérve a lehetőségeket úgy látom, hogy az egyetlen nehézséget ismét az fogja jelenteni, hogy a bőség zavarában választani tudjak a lehetőségek között.

Gábornak a figyelmébe ajánljuk a hamarosan induló Bér és Társadalombiztosítási ügyintéző tanfolyamunkat, melyen egyszerre két képesítést is lehet szerezni.
Ha Te is szeretnél hasonló „munkahelyi Jolly Joker” szerepkörbe kerülni, akkor kezd nálunk a képesítések összegyűjtését.

Fotó: Pexels