Scylla - a használható tudás

Scylla oktatás

Scylla oktatás

Alkalmazottból vállalkozó – fizetőpincérből könyvelő

2019. április 16. - Scylla Oktatás

A húszas éveim végén jártam, amikor várandós lettem az ikrekkel. Egy étteremben dolgoztam pincérként, imádtam a szakmám, kislánykorom óta arra vágytam, hogy csinos ruhában, hatalmas pénztárcával a köténykémben repdessek az asztalok közt. Több mint tíz évig megadatott, hogy ez legyen a munkám, az élet azonban másfelé kanyarította az utamat a gyerekek születése után.

Igaz, mondták, hogy visszavárnak, de szerintem ezt senki sem gondolta komolyan. Két pici gyerek mellett kizárt dolog, hogy egy anya majdnem minden hétvégén és ünnepnapon dolgozzon.

Az első másfél év a babák érkezése után, csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik velünk és körülöttem. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Aztán mikor túl voltunk a nehezén és sikerült testben, lélekben és agyban is összeszedni magam, elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz majd később. Igaz, az ikrekre hat éves korukig jár a GYES, de azért annyi ideig nem akartam ülni a babérjaimon, főleg, mert tudjuk mennyi is ennek a támogatásnak az összege.

 waitress-2376728_1920.jpg

 

Elkezdtem bújni az álláshirdetéseket és igyekeztem rájönni, mi az a szakma, amit volna kedvem megtanulni, és el is lehet helyezkedni vele. Pénzügyi és számviteli területre mindig kerestek munkatársat, kicsit utánanéztem, milyen végzettségek szükségesek ezekhez a munkakörökhöz. Érettségim volt és még sok évem a GYES lejártáig.

Azt találtam ki magamnak, hogy elvégzek egy OKJ-s képzést pénzügyi-számviteli ügyintéző képesítéssel, majd ha ez megvan, akkor egy újabb képzettséget is szerzek, méghozzá a mérlegképes könyvelőt. Úgy gondoltam, ezzel a bizonyítvánnyal a zsebemben már könnyebb lesz a karrierváltás.

Kemény hónapok következtek az iskolapadban. Heti pár napra a gyerekeket családi napközibe adtam, más napokon pedig nagyszülői segítséggel oldottuk meg a felügyeletüket, amíg iskolában voltam, vagy készültem a vizsgákra.

Nagyon büszke voltam magamra, amikor végre-valahára a kezemben tartottam a két új képzettséget igazoló okiratot. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor leérettségiztem. Ekkor még hátra volt két év a GYES-ből, de úgy döntöttem, elkezdem használni a gyakorlatban a frissen szerzett tudást és részmunkaidős állást vállaltam egy kisebb könyvelőirodában.

 

 Amíg a gyerekek az óvodában voltak én főkönyvi és analitikus nyilvántartásokat vezettem, béreket számfejtettem, könyveltem, elszámolásokat készítettem, iratokat kezeltem. Ez alatt az időszak alatt, megtapasztaltam a különbségeket a régi és az új munkám közt. Nem mondom, hogy soha egy pillanatra sem vágytam vissza… Főleg a gyönyörű napsütéses napokon jutott eszembe, hogy mennyire más volt ilyenkor az étterem teraszán sürgölődni a vendégek körül a finom kávéillatban. Most pedig egy irodában ülök egy íróasztalnál és adatokkal dolgozom. De ez a nosztalgikus érzés, csak néhány pillanatig szokott tartani, aztán jönnek az észérvek.

Igaz, hogy nincs naponta száz kedves mosoly a vendégektől, van viszont cserébe kiszámíthatóság, szabad hétvégék, és nem este tíz után roskadok le otthon a kanapén hulla fáradtan, hanem délután négyre simán odaérek a gyerekekért az oviba. Miénk az összes délután és a hétvégék együtt, nem pedig  a bébiszitter küld fotókat arról, hogy hogyan játszanak ovi után a játszótéren. Az összes ünnepet, hosszú hétvégét együtt töltheti a család. Végül, de nem utolsósorban a lábam is már csak attól fáj, ha sokat túrázunk.

 twins-92744_1920.jpg

Teljesen mégsem szakadtam el a volt munkahelyemtől.  Nemrég felhívott a volt főnököm, hogy a könyvelője nyugdíjba megy és arra gondolt, esetleg én vállalnám–e, hogy átveszem tőle a munkát. Örömmel mondtam igent, annál is inkább, mert egy ideje már többen is kerestek, hogy dolgozzak nekik. Néhány év könyvelőirodás tapasztalat megszerzése után elérkezettnek láttam az időt arra, hogy saját lábamra álljak és vállalkozóként dolgozzak tovább ezen a területen.

Soha nem gondoltam volna, hogy én leszek az életen át történő tanulás szószólója, de így hozta az élet. Ha nem rögtön kettő, hanem csak egy gyermekem született volna, akkor is valószínűleg erre vezetett volna az utam, mert biztosan váltottam volna akkor is. Azt azért nem gondoltam volna öt évvel ezelőtt, hogy saját vállalkozásom lesz, amiben az új szakmámat fogom gyakorolni. De így lett és egy pillanatig sem bánom. Nyugodtan dolgozhatok egy kis irodában, amit némi átalakítás után rendeztünk be a saját otthonunkban, kiszámítható bevételem van minden hónapban és ügyes és következetes időbeosztással rengeteg időt tölthetek a gyermekeimmel és a családommal.

Így fordult ki a sarkából a világ számomra röpke öt és fél év alatt és lettem fizetőpincérből kétgyermekes, mérlegképes könyvelő, saját vállalkozással. Nagyot álmodtam, megdolgoztam érte és mindenkinek azt javaslom, akinek hasonló ambíciói vannak, hogy merjen lépni, mert tényleg meg lehet csinálni! Nem én vagyok az egyetlen, akinek sikerült!  

 

képek: pixabay.com

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oktatas-szervezes.blog.hu/api/trackback/id/tr2514713483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása