„Hát hiába beszél neked az ember, fiam?!” – kérdezte Nagy Feró a Beatrice koncertjén, jó harminc évvel ezelőtt, és a közönség kórusban válaszolta, hogy: IGEN!
Azóta felnőttek, felnőttünk, és már a másik oldalról nézzük a „Nem nekem tanulsz” mondanivalóját.
Valójában miért is tanulunk?
Kisgyerekként megtanuljuk használni a játékainkat, a kisautótól kezdve, az építőkockán át, a memória kártyáig. Persze egy gyerek játszás közben nem tudja, hogy tanul, csak megtapasztalja, gyakorolja, hogy például hogyan kell meglökni a kisautót, hogy minél messzebb guruljon. Nem keseredik el, ha eldől a fakockából épített torony, hanem újra kezdi, és igyekszik legközelebb erősebbre, magasabbra építeni. Öntudatlanul használja a tanulás legalapvetőbb módszereit, a kísérletezést, a gyakorlást és a részletekre való odafigyelést.
Később jönnek a nagyobb gyerekeknek való játékok, pl. a kártyás memória (párkereső) játék. A szülők, nagyszülők eleinte hagyják nyerni a kicsiket, hogy sikerélményük legyen, aztán rövid időn belül kiderül, hogy felesleges trükközni, mert a gyerekek nagyon gyorsan olyan egyedi módszereket találnak maguknak a játék szabályain belül, hogy a felnőtteknek már szinte esélyük sincs győzni. Én legalábbis mindhárom gyerekemnél azt tapasztaltam, hogy egyedi logika alapján képesek rendszert vinni az információ morzsákba, és ezt előnnyé kovácsolni. Vagy egyszerűen csak zseniálisak. Tehát úgy tanulnak meg dolgokat, hogy közben eszükbe sem jut, hogy valójában tanulnak.
Irány az iskolapad!
Az iskolában természetesen már irányított módon tanulnak, hiszen nem lenne lehetséges, hogy egy harminc fős osztályban mindenki azzal foglalkozzon, amihez éppen kedve van. Ha számtan óra van, akkor bizony számolni kell. Ha ének óra van, akkor énekelni. Nincs kifogás, hogy engem ez nem érdekel. Persze egy jó pedagógus fel tudja kelteni a gyermeki érdeklődést olyan dolgok iránt is, ami nem feltétlenül a legszórakoztatóbb egy-egy tanuló számára, de valljuk be, hogy sokkal egyszerűbb a dolga, ha a gyereknek vak érzéke a számokhoz, vagy éppen a zenéhez, énekléshez.
Bármilyen úton-módon próbálják is meg a tanítónénik (bácsik…) a tanulás módszereinek, és főleg a tanulni valónak az ilyen drasztikus változását elfogadtatni, előbb-utóbb valami megváltozik. A diákok tanulásnak fogják érezni a gyakorlást, az új dolgok, új módszerek kipróbálását, megismerését, és egyre nehezebb lesz őket rávenni, hogy figyeljenek oda a részletekre.
Így telik el az általános iskolás 8 év, és sokaknak a következő 4 év is a középiskolában.
Mit és hogyan tanulunk, amikor nem tanulunk?
Mindeközben persze rengeteg olyan inger, behatás éri őket, amiből szintén nagyon sokat tanulnak, de ezek szerencsére a kisgyermek korban megszokott módon történnek. Nem tanulnak, csak „rájuk ragad”. Megtanulják használni az okostelefont, mert izgalmas dolgokat lehet vele csinálni. Begyakorolják a különböző kütyük használatát az e-book olvasótól kezdve, a mindenféle távirányítón keresztül, a jegykiadó automatáig, mert egyszerűbbé, praktikusabbá teszi a hétköznapokat.
Tehát az iskolai „kötelező jellegű” tanulás mellett számtalan izgalmas tanulási lehetőség is van mindenki számára, amelyek persze ugyanúgy egyénenként választhatók, mint ahogy a kisgyerek is eldönthette, babázni, vagy autózni szeretne.
Kisautó vagy fakocka
Gondolom a hosszas bevezető után kitalálható az én véleményem, hogy mindenkinek olyan terület érdemes választani, ami közel áll hozzá. Ha nincs hallásom, akkor ne akarjak bárzongorista lenni! Ha nem megy a matek, akkor ne menjek matek tanárnak! Szerencsére a felnőttoktatás keretein belül számtalan OKJ-s képzés megtalálható, így szinte bárki tud magának testhezállót találni.
Visszakanyarodva ahhoz a gondolathoz, amivel kezdtem: Nem a szülőnek, és nem is az iskolának tanulunk. Akkor tudunk hatékonyan elsajátítani új ismereteket, ha belátjuk, hogy konkrét célok eléréséhez, konkrét tudásra van szükségünk egy olyan terület keretein belül, ami közel áll az érdeklődési körünkhöz. Szerencsére felnőttként már magunk hozhatjuk meg a döntéseinket, ezért ugyanúgy választhatunk szakmát, mint ahogy annak idején döntöttünk, hogy kisautó vagy fakocka…
Fotók: pexels.com
