Amikor megtudtam, hogy bővülni fog a családunk, nagyon boldog voltam. De volt bennem egy kis kétely és bizonytalanság is, hogy a feletteseim hogyan fogadják majd a hírt. Egy kisvállalkozásnál dolgoztam és volt két kolléganőm, akiknek már voltak gyermekeik. Így voltak tapasztalataim arról is, hogy milyen gondokat tud okozni, ha valaki kiesik a munkából. Egy ilyen kevés létszámmal működő cégnél, nagy problémát tud okozni, ha eggyel kevesebben vagyunk.

Bejelentésemet a gyermek érkezéséről örömmel fogadták és biztosítottak róla, hogy természetesen visszavárnak, amint szeretnék újra dolgozni.

Az otthon, babaillatban töltött első év után gondoltam először arra, hogy valamit kezdenem kellene a még hátralévő fizetés nélküli szabadságom és a GYED ideje alatt. Szerettem a munkahelyem és a kollégáimat is, így éles váltáson nem gondolkodtam. Mivel a tb- és bérügyintéző végzettségem már megvolt, úgy döntöttem ebben az irányban haladok tovább és beiratkoztam a mérlegképes könyvelő OKJ-s képzésre.

Egy percig sem gondoltam, hogy könnyű lesz egy kisbaba mellett végigcsinálni. Nem is volt az. De úgy hiszem az egyik legjobb döntés volt, amit meghoztam. A mérlegképes könyvelő végzettség megszerzése után, még volt egy kis időm a munkába való visszatérésig, ezért felajánlottam, hogy bedolgozok otthonról, így a friss tudásomat rögtön tapasztalatokkal is kiegészíthettem, ami ebben a szakmában, a naprakészséggel együtt nagyon fontos. Letelt a GYES, és indult az óvoda a kislányomnak, engem pedig tárt karokkal vártak vissza a munkahelyemre. A kolléganőm, aki addig egyedül végezte a könyvelési feladatokat, végre fellélegezhetett kicsit, mert sok részfeladatban segítségére tudtam lenni. Ha úgy adódott, a havi bevallás idején szervezhetett magának nyaralást, vagy bármit, mert már volt, aki pótolni tudta a munkáját.

Természetesen nem csak a cégem, én is jól jártam ezzel a könyvelő képzéssel. A több feladatért történő felelősségvállalás, több bért is eredményezett számomra. Ezen kívül nekem nem volt olyan nehéz a munkába való visszatérés, hiszen a képzésen nem csak újra, de másféleképpen is kellett gondolkodnom és tanulnom kellett. Szerintem minden anyukának kellene valamit tanulnia az idő alatt, amíg babázik. Tényleg úgy van, hogy az a szervünk, amit nem használunk, eltunyul. Ez nem csak izmokra, hanem az agyra is nagyon igaz.  

Talán mondanom sem kell, ahogy híre ment az ismeretségi körömben, hogy mivel bővültek a képzettségeim, egyből megtaláltak kisebb-nagyobb feladatokkal a barátok és az ő ismerőseik.  Röpke két év telt el az OKJ-s tanfolyam óta és most ott tartok, hogy egyelőre másodállású vállalkozóként kisebb cégek, egyéni vállalkozók könyvelését viszem. Most az a gondolat vert gyökeret a fejemben, hogy önálló könyvelő irodát hozok létre. Lassan, de biztosan ebbe az irányba vezet az utam. Már azt is elképzeltem, hogy kikkel szeretnék majd együtt dolgozni. Mindenféleképpen szeretnék kismamáknak, és kisgyermekes édesanyáknak lehetőséget adni. Rugalmas munkaidőben, akár home-office munkavégzéssel tudnának nekem dolgozni.

Addig még néhány ügyfelet azért szereznem kell, hogy ezt meg tudjam lépni és a sajátomon kívül mások megélhetését is biztosíthassam. Szeretnék egy olyan család-, de főleg anyuka-barát munkahelyet teremteni, ahol szívesen dolgoznak az alkalmazottak és nem okoz problémát, ha épp fizikailag nem tudnak jelen lenni napi nyolc órában az irodában.  Addig azonban még sok áfa-bevallás, bérelszámolás és adatrögzítés vár rám, amit nagyon szívesen teszek a hosszú távú céljaim elérése érdekében.

Fotó: Pexels