Hogyan lettem a számok szerelmese én, aki még egy számlát se tudtam megírni hiba nélkül?

Akik régebb óta ismernek, mind felhúzott szemöldökkel és hitetlenkedve néztek rám, amikor azt mondtam nekik, könyvelő szeretnék lenni. Igazából nem hibáztathatom őket, hiszen sosem voltam az a nagy matekzseni és még egy egyszerű űrlapot is nehezemre esett elsőre hibátlanul kitölteni. Erről mondjuk szerintem nem én tehetek, úgy gondolom egyszerűen logikátlan a rublikák elhelyezkedése. Jó persze, a számlaírással is voltak gondjaim eleinte, mikor az előző munkahelyemre kerültem, de maximum másodszorra mindig sikerült megfelelően az is. Joggal vetődött fel bennük a kimondott vagy kimondatlan kérdés: Zsuzsám, te ezt hogyan képzelted?

A válasz tulajdonképpen teljesen egyszerű. Mikor az egyáltalán nem jól fizető GYES éve közeledett, és realizáltam, hogy a családi pótlékkal együtt is mindössze kb. 37.000 Ft lesz a havi fix bevételem, elkezdtem gondolkozni, mihez is kezdhetnék, amivel kereshetek annyi pénzt, hogy ne csak a hideg víz árával tudjak beszállni a családunk havi rezsijébe?

Dolgozni még nem akartam visszamenni, mert szerettem volna a maximális időt a lányommal tölteni, hiszen amikor eljönnek az intézményesített évek (értsd: óvoda, iskola) akkor szinte már csak a nyári szünetek maradnak nekünk. Ekkor jutott eszembe, hogy a könyvelői munka az teljesen jó lehetne nekem később, és ami a legvonzóbb volt, hogy akár egyéni vállalkozóként is tudok majd dolgozni.

Be is mentem egy iskolába érdeklődni, amely remekül megközelíthető volt Budapest belvárosában. Természetesen nagyon díjazták az ambícióimat, de akkoriban még nem voltam olyan precíz, mint most, ezért nem tudtam, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.  Így udvariasan tájékoztattak, hogy a könyvelői OKJ-s képzés előtt el kellene végeznem egy TB- és bérügyintéző tanfolyamot, mert ez a belépő a mérlegképes könyvelő bizonyítvány megszerzéséhez.

Szerencsére nem vagyok az az elkedvetlenedő, kihívásokat hárító típus, és egyébként is ki voltam éhezve már a tanulásra majdnem két otthon töltött év után. Beiratkoztam. Nagyon támogató férjjel és übercuki anyóssal áldott meg a sors, egy percig sem volt kétséges, hogy rajtuk nem fog múlni a sikerem. Örömmel vállalták a gyermekfelügyeletet, akár éjszakákon át is, hogy tudjak nyugodtan készülni az órákra, a vizsgákra, vagy csak aludhassak egy jót a megmérettetések előtt.

Kicsit kevesebb, mint egy év múlva már büszkén mondhattam magamról, hogy két új szakmai végzettséggel is gazdagabb lettem. Az óvodai beíratásra pedig már úgy mehettem, hogy már aláírtam a leendő munkahelyemmel a munkaszerződésem. Egy középvállalkozás TB- és bérügyintézője lettem. Nagyon szeretem a munkám, kifejezetten megnyugtat az a kiszámíthatóság, tervezhetőség, amivel ez jár. A koncentráció, a precízség, ami ehhez a munkához szükségeltetik az életem más területein is előnyömre vált.  Felnőtt fejjel értettem meg az élethosszon át történő tanulás fontosságát. Az új karrieremhez pedig szükség is van erre, hiszen az adózási jogszabályok, vagy éppen a Munka törvénykönyvének változásaival naprakészen tisztában kell lennem. Ez nem hagyja ellustulni az agyat, és folyamatos kihívás elé is állít. Ezt pedig szeretem.

A férjem szerint már-már megszállottan figyelem, ha benyújtanak valamilyen, a munkám végzését befolyásoló törvénymódosítási tervezetet. Igazából, amilyen monotonnak látszik kívülről ez a munka, nekem minden nap izgalmas vizsgákat tartogat. A bérügyintézés miatt a munkavállalókkal is én tartom a kapcsolatot, jól esik, ha megkeresnek különböző kérésekkel, kérdésekkel. Örömmel segítek nekik, mert ilyenkor érzem, hogy fontos a munkám. Hogy még ha nem is kézzel fogható, de alkottam én is valamit.

Ilyenkor valamiféle elégtételt lesz úrrá a lelkemen, hogy igenis bebizonyítottam magamnak, és a szkeptikus ismerősöknek, hogy csak elhatározás és kitartás kérdése minden. Hogy én, aki anno még a GYED igénylő kitöltését is másodszorra abszolváltam hiba nélkül, még én is lehetek precíz, szakmailag kompetens ügyintéző olyan komoly ügyekben, amely az embereknek a nyugdíját, táppénzét, havi keresetét befolyásolja.

Egyszerűen imádom a munkámat, de nem tettem le a könyvelésről sem, mert kellenek az új skillek, amikkel kibővíthetem a jelenlegi szakmai tudásom. Most látom és értem már, hogy az megint egy új világ kapuját fogja kinyitni előttem. Hamarosan tehát újra iskolapadba ülök, mert mire a lányom iskolás lesz, szeretnék már minimum egy szuper könyvelőirodába belibbenni minden reggel, de a legnagyobb álmom, hogy akár a saját cégemben, akár egyéni vállalkozóként dolgozzam. Most már abban is biztos vagyok, hogy ez sem elérhetetlen.

Önre is vár egy új világ valahol... 

Rengeteg állás van betöltetlenül a szakmában, ha bárki úgy érzi, tanulni szeretne, vagy külső körülmények miatt karrierváltásra kényszerül, a TB és bérügyintéző OKJ-s képzés az, amire tényleg megéri befektetni időt, energiát és pénzt. Anyagilag már pár hónap munka után megtérül a tanfolyam díja, a kiszámíthatóság pedig megfizethetetlen. A határidők minden hónapban és negyedévben ugyanakkor vannak, tervezhetek családi nyaralást, hétvégi kirándulást, bármit! És ha akarom, vagy muszáj, mert mondjuk a gyerek beteg lett, vagy szünet van az óvodában, haza is vihetem a munkát, nem feltétlenül kell heti öt napon, napi nyolc órában a munkahelyemen lennem fizikai valómban is.