A TB és bérügyintéző OKJ-s képzés volt a belépőm egy jobb világba

Amikor megkértek, hogy írjam le a történetét annak, hogy hogyan változott meg az életem az elmúlt években, nagyon örültem, hogy talán másnak is kedvet, erőt adhatok ahhoz, hogy merjen változtatni. Igaz, hogy rengeteg erőfeszítéssel járt a dolog számomra, de mindig az elérendő cél lebegett a szemem előtt. De kezdjük az elején.

A gyerekekkel otthon töltött évek végén fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy a régi munkahelyem nem biztos, hogy jó megoldás lesz nekem a későbbiekben – és az aggályaim sajnos be is igazolódtak. Egy távközlési szolgáltató ügyfélszolgálatán dolgoztam. Úgy alakult, hogy vissza kellett térjek dolgozni, még mielőtt a legkisebb gyermekem betöltötte volna a harmadik életévét. Kemény időszak következett, a közösségbe kerülés minden negatív oldalát megtapasztaltuk az első fél évben. A létező összes betegséget megkapta, amit csak lehet.

Nem kell mondanom, hogy a munkaadóm nem igazán nézte jó szemmel, hogy rengeteget vagyok otthon táppénzen, így mire óvodába került, el is váltak az útjaink a korábbi cégemmel. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, és rengeteget tépelődtem rajta, hogy hogyan oldjam meg úgy az életünket, hogy mindig biztos megélhetésünk legyen, mert a párom fizetése egyedül kevés volt.

Sajnos annyi megtakarításom nem volt, amiből bármilyen vállalkozást tudtam volna indítani, és nem is igazán volt elképzelésem, hogy mire is vállalkozhatnék. Gyakorlatilag mindent egy lapra tettem fel, amikor a megspórolt pénzemmel besétáltam az iskolába és befizettem a TB és bérügyintéző OKJ-s képzésre. Következő héten már indult is a tanfolyam. Túl sok mindent nem tudtam arról, hogy milyen tananyagra és követelményekre számítsak, így izgatottan vártam az első napot. Bevallom, furcsa volt sok év után újra iskolapadban ülni.

És könnyű sem volt. Ellátni az otthoni teendőket, intézni a gyerekek ügyeit, ápolni őket, mikor betegek és emellett még bejárni az órákra, készülni a vizsgákra. Az egyetlen segítségem a párom volt, aki sokszor otthon maradt, ha valamelyik gyerek beteg volt, elment a értük az óvodába munka után, míg nekem óráim voltak. Megtett minden tőle telhetőt azért, hogy nekem ne legyen probléma időt szakítani a tanulásra és a vizsgákra történő felkészülésre. Nagyon kemény egy évet csináltunk végig közösen. De megérte! Nem csak azért, mert a végén egy sikerszakma birtokába jutottam, hanem azért is, mert megtapasztalhattam a család erejét. Azt, hogy mennyire fontos a támogató közeg a céljaim eléréséhez. Büszke és boldog voltam, hogy egy olyan ember az életem párja, aki fontosnak tartja a boldogulásom szakmai téren is. Jó érzéssel tölt el, hogy a férjem is kivette a részét a kihívásokból, ezzel rengeteg hétköznapi dolog megoldása alól felmentett és én nyugodtan koncentrálhattam a tanulásra.

Amikor végre a kezemben tarthattam az új képzettségeimet igazoló bizonyítványokat, végre fellélegezhettem, hogy igen, sikerült! Nem is tétlenkedtem, azonnal nekiláttam munka után nézni. Amíg tanultam, már elkezdtem kapcsolatokat építeni ebben a körben, így reménykedtem, hogy nem kell sokat várnom, míg munkahelyet találok magamnak. Arra azonban még én sem számítottam, hogy ennyire gyorsan fog menni.

Néhány helyre adtam be az önéletrajzomat, és két cégtől pár napon belül vissza is hívtak, hogy szeretnének velem találkozni. Hozzáteszem, hogy nem volt meghirdetett állás egyik helyen sem, de mivel szimpatikus és szakmai berkekben elismert könyvelőirodákról volt szó, gondoltam küldök mégis egy jelentkezést.

Mindkét helyen kedvesen fogadtak és egyáltalán nem problémáztak azon, hogy kezdő vagyok a szakmában. Néhány próbafeladatot kellett elvégeznem, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy valóban meg tudok oldani életszerű feladatokat is. Azt kell mondanom ez volt az igazi vizsga, nem pedig az, amit az iskolában tettem. Itt derült ki számomra is, hogy valóban gyakorlatias, használható tudást szereztem, és tényleg meg tudok oldani valódi feladatokat is. Már az interjúk után tudtam, hogy a két iroda közül fog kikerülni a következő munkahelyem. Boldog lettem volna bármelyik lehetőséggel, de aztán úgy adódott, hogy még választhattam is, mert mindkét helyen megfeleltem és alkalmaztak volna.

Végül kiválasztottam azt, amelyik a mindennapi családi életünk koordinálása szempontjából jobb helyen volt számunkra. Viszonylag közel van a lakásunkhoz és az óvodába, iskolába is odaérek a gyerekekért fél órán belül.

Ez a történet lassan két éves, hamarosan a legkisebb gyermekem is átül az iskolapadba az óvodából. A világ nagyot fordult számomra, végre szakmai és anyagi elismerés is jár a munkámért. Emberileg pedig szerintem a világ leghumánusabb főnökasszonyával áldott meg a sors, aki azt sem nehezményezi, ha valami miatt nem tudok bemenni dolgozni, hanem otthonról végzem el az aktuális feladataimat.

Az élethosszon át tartó tanulás nem ért véget, hiszen a jogszabályok változásait folyamatosan nyomon kell követnem, de karrierváltás nem lesz több az életemben. Megtaláltam azt, amit tudok és szeretek csinálni. A képzés díja nagyon gyorsan megtérült, miután elhelyezkedtem, azóta pedig folyamatosan nőnek a megtakarításaink. Nem kell aggódnom többé annak a lehetőségén, ha váratlan kiadás terheli meg a családi kasszát.

Merj bátran belevágni a céljaid elérésébe! Ha ehhez egy iskolapadon keresztül vezet az út, az se tántorítson el! Sikerülni fog! És megéri!

képek: pexels.com ; pixabay.com