Egy kisgyerekes anyuka sorsszerű karrierválasztása

Sok ismerős kérdezi mostanában tőlem, hogy honnan jött egyáltalán az az ötlet, hogy bérügyintéző leszek? A válaszom ilyenkor roppant egyszerű: a gyerek az oka mindennek!

Hogy miért? Szerettem volna egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb életet élni, immár családos anyaként, mint azelőtt. Mert egy kisgyerek mellett, aki bölcsis, ovis, ne adja ég néha beteg is lesz, már nem férnek bele az életembe a számolatlan, akár estébe nyúló munkaórák, a hétvégi munka. Sajnos a szülés előtt csak egy érettségit szereztem és ingatlanreferensként dolgoztam, de ez nem egy gyerekbarát foglalkozás. Az ügyfelek rendszerint a hivatali időn túl érnek rá ingatlanügyeiket bonyolítani, lakást keresni, így nem volt kérdés, hogy váltanom kell. Az irányról azonban fogalmam sem volt, és véletlenül sodródtam éppen a tb és bérügyek világába, de egy percre sem bántam meg.

Amíg GYED-en voltam otthon a gyerekkel, szinte első pillanattól fogva azon gondolkoztam, ha majd véget ér ez az időszak, mihez kezdek. Az nem volt kérdés, hogy tanulnom kell valamit. Úgy gondoltam, ha már pénzt, időt és energiát fektetek a szakmai képzésembe, akkor valami olyan irányba kellene mozdulnom, ami biztos befektetés a jövőben. Amiből, ha el tudok helyezkedni, biztos összeggel járulhatok hozzá a családi kasszához. Szívesen lettem volna huszonötezredik virágkötő, vagy műkörmös, mert tetszettek ezek a szakmák, de nem láttam hosszú távú egzisztenciális perspektívát ezekben a dolgokban.

Édesapám kért meg egyszer, hogy vigyem el a havi záráshoz szükséges számlákat a könyvelőjének. Ismertem régről már a hölgyet, de soha nem gondoltam, hogy ő fogja megadni a választ a kínzó kérdésemre: mihez kezdjek, ha vissza kell majd mennem dolgozni. Pár mondatot beszélgettünk csak arról, hogy mik a terveim, és ő feltette a kérdést, ami megváltoztatta az életem: nem akarsz velem dolgozni?

Végülis, az  iroda kellemes, jó a tömegközlekedés, és parkolóhelyet is lehet találni, ha autóval megy az ember. A hangulat mindig jó volt, akárhányszor arra jártam és a kiskonyhát belengő kávéillat sem kihagyható a felsorolásból. Úgyhogy természetesen az volt a válaszom, hogy persze, szívesen.

Azért ennyire nem egyszerű és mesebeli a történetem. Kezdetnek beiratkoztam egy tb és bérügyintéző tanfolyamra. Ez egy OKJ-s képzés, ami tulajdonképpen a könyvelés előszobája, ahogy magamban nevezni szoktam. Hála a bölcsődei férőhelynek a gyerekfelügyelet megoldódott, amíg én iskolában voltam. A vizsgákra való felkészülés már keményebb dió volt, de sikerült jó eredménnyel vennem minden akadályt.

Ez alatt az időszak alatt sokat bejárhattam a mentoromhoz az irodába, szívesen válaszolt ő és a kollégák is a kérdéseimre, és rengeteget számított a felkészülésben is, hogy életszerű dolgokat  és ügyeket láttam, hogyan kell megoldani. Amellett, hogy a tb és bérügyintéző tanfolyam egyébként is egy nagyon gyakorlatorientált képzés, ezért mindig hálás leszek, hogy már a tanulmányaim alatt betekintést engedtek az igazi aktákba.

Körülbelül fél éve kezdte meg a kislányom az óvodát, ezzel párhuzamosan indultam én is az első munkanapomra a könyvelőirodába. Rettenetesen izgultam a gyerek miatt is, hogy könnyen beilleszkedik-e majd az új közegbe, de legalább ennyire magam miatt is. Utólag visszagondolva felesleges volt egyetlen ősz hajszálat is növesztenem emiatt. A kislányom szuper jól érzi magát az oviban az első perctől kezdve, én pedig azt mondhatom, teljes mértékben a gyakorlatra alkalmazható tudást kaptam az OKJ-s tanfolyamon. A tb és bérügyintézőként kapott fizetésem pár hónap alatt kitermelte azt a befektetést, amennyibe a bizonyítvány megszerzése került. Ami viszont megfizethetetlen, az az a biztonság, amit most érzek.

Tudom, hogy a munkámra mindig szükség lesz, amíg csak cégek léteznek, akik embereket foglalkoztatnak. Mivel a jogszabályi háttér keretek közt tartja a tennivalóimat, néhány extrém esettől eltekintve (pl. felmondás, nyugdíjazás) teljes mértékben kiszámítható, hogy mikor milyen intenzitással kell dolgoznom. Nyugodtan tervezhetek családi programokat hétvégére, vagy ünnepnapokra, biztos, hogy a munka nem húzza keresztül a számításaim. Ha nagyon muszáj otthon maradnom a gyerek miatt, mert beteg, nem néznek rám ferde szemmel, és otthonról is el tudok végezni bizonyos feladatokat, így a táppénzes napokon sem esek ki teljesen a csapatból.

A legjobb hozadéka a dolgoknak talán az, hogy ismét vannak terveim, álmaim. Pár évet szeretnék még számfejteni, aztán később újabb karrierváltást fontolgatok. A könyvelés ugyanis nagyon elkezdett érdekelni. Ez a következő OKJ-s képzés, amit kinéztem magamnak.